Nem meglepő, hogy a világ legszebb kávéházai között számos franciaországi látványosságot is említhetnénk. Most az egyik leghíresebb, a le Procope hangulatát igyekszünk megeleveníteni, mely a népmesék logikája szerint a legöregebb is meg nem is…

Franciaország nyüzsgő történelmi múltja, az irodalom és a képzőművészet itteni formálódása szinte elválaszthatatlanok egymástól. A romantikus hangzású anyanyelv, a míves erkélyek és természetesen a hangulatos kávézók a nélkülözhetetlen vajas croissant társaságában mindannyiunk előtt felvillanó asszociációk, ha a franciákról van szó.

Párizs legrégebbi kávéháza (?)

A Rue Ancienne Comédie 13 szám alatt található, manapság zsúfolt turistalátványosság 1686-ban tárta ki kapuit a világ előtt. Mivel 1872-től egészen az 1920-as évekig hallgatásba burkolózott, sokaknak szemet szúr, hogy ezek szerint nem is a legrégebb óta működő kávés hely a környéken! A korrektség kedvéért tekintsünk rá tehát úgy, mint a legrégebben megnyitott francia kávéház.

A leghosszabb időn át üzemeltetett kávézó címről valószínűleg boldogan lemond a többi gyönyörű vetélytárs kedvéért, de valljuk be, saját kategóriájában is van elegendő dicsősége, melyre méltán büszke lehet.

Az olasz nemes francia sikersztorija

A helyet egyébként egy kávérajongó olasz nemes, Francesco Procopio dei Coltelli alapította, aki Franciaországban nemesi egyszerűségével François Procope néven mutatkozott be. Mivel Párizs legelső kávéházát sikerült megnyitnia, ezért neki és természetesen a hálás közönségnek is köszönhető, hogy a későbbiekben intézményesült formában követték őt a sorra megnyíló, elsősorban kávét kínáló vendéglátóipari egységek.

A sikeres üzletek sokszor valami újat mutatnak a vásárlóiknak. Procope például felkínálta a fagylaltozás lehetőségét a párizsiaknak. Egy- két finom falattal, és zseniális kávékínálatával az egykori Francesco belopta magát a párizsi társadalom szívébe és forgalmas találkahellyé nőtte ki magát. Ráadásként központi elhelyezkedésének köszönhetően, nehéz volt szem elől téveszteni a csinos kis kávézót.

Procope 76 éves korában, 1727-ben elhunyt, és vállalkozását fiának adta tovább. A kávézó tovább virágzott és nívós közönséget verbuvált a 18. századi filozófiai és politikai elit tagjaiból.

Egy filozófus nem filozófus

Kezdjük talán azzal, hogy a le Procope milyen neveket csábított el egy- egy kávéra, vagy fagylaltra a történelem során. Ez a tény egyébként jól magyarázza azt a jelenséget, hogy egész évben kígyózó sorokban fordulnak meg erre a külföldi turisták.

A filozófusok túlfűtött eszmecserék nélkül, valószínűleg megszűnnének filozófusoknak lenni. A társasági élet egyik központjává váló kávézóban óriási nevek dőzsöltek az irodalom, a pszichológia és a filozófia mélységei mellett a fagylaltkelyhek választékában is. Voltaire-ről szinte mindenki hallott már, Rousseau- ról szintén, az ő egyik barátja Diderot, Beaumarchais és d’Alembert is ide járt nassolni délutánonként.

Ebből arra következtethetünk, hogy született itt néhány bejegyzés az Enciklopédia oldalaihoz is. Itt alkotott, gondolkodott együtt a többiekkel Honoré de Balzac, Victor Hugo és Verlaine, vagy például Alfred de Musset és Anatole France is, hogy csak a legnagyobbakat említsük!

Benjamin Franklin az amerikai alkotmány tervezetét, vagy a 16. Lajossal közös szerződését is megfogalmazhatta a kávézó falai között.

Ereklyék a falakon és a WC-ben

Az önmagában is különleges, eredeti Napóleon sapka mellett a hely falait a felvilágosodás korabeli dokumentumok, szerződések, bejegyzések tarkítják, melyek sokakat vonzanak ide az év minden napján. Megtalálható például olyan írás, mely helyben született Robespierre és Danton tollaiból. Ha a mosdók felé vesszük az irányt, az ajtókon stílszerűen az állampolgár és az állampolgárnő feliratok állnak.

A jó kávé, kedvenc frissítő elixírünk ebben a történetben is bebizonyítja, hogy ereje és aromája tömegeket képes megmozgatni többszáz éven keresztül!

Kívánunk örömteli kávézást!

Megosztás:
Írta: Jámbor Judit
Lelkes kávérajongó, Cady.hu marketing manager, Blog anyaúristen